Németh Nikolett Nea, cicafüggő, öt borzalMacska gazdája.
Aki több, mint három macskával él együtt egy háztartásban, az bizony saját tapasztalataiból kiindulva tudja, hogy ez elég nyomós érv a nagyfokú ismeretek megszerzéséhez, de azoknak, akik mégis többre kíváncsiak elmesélem hogy váltam elkötelezett macskaszakértővé.
Talán nem meglepő, de egészen fiatalon rabul ejtették a szívemet a bársonytalpúak, és annak ellenére, hogy saját cicám nem lehetett minden alkalmat megragadtam, hogy “cicázhassak”. Mégis, a legnagyobb fordulópontot a Dunából kimentett kiscica, Harcias hozta meg. Mivel sajnos anyukám allergiája miatt nem tarthattuk meg őt, a mamáékhoz került kijárós cicaként, ahol tragikus módon, egy év után megmérgezték.
Összedőlt bennem a világ. Vörös volt, kiváncsi természet és igazi rosszcsont. “Kezelhetetlen.” - mondták. Ami teljesen érthető, hogy zavaró, de annyira, hogy ezt érdemelje? Ezen szomorú események következtében már gyerekkoromban felismertem, hogy az emberek nem úgy látják és kezelik az általam oly lenyűgöző teremtésnek tartott macskát, ahogy én.
Felnőve egyre nagyobb és nagyobb késztetést éreztem, hogy valamilyen módon javítsak a cicák helyzetén. Emiatt kezdetben ahol tudtam segítettem: adományoztam, több cicát mentettem, fogadtam be az utcáról, gazdát kerestem nekik, jelentkeztem a menhelyek fuvarkéréseire, egészen addig míg végül 5 évre ott nem ragadtam egy súlyosan sérült, beteg, utolsó esélyes macskákat mentő szervezetnél.
Szinte a hét összes napján cicákat gondoztam, gyógykezeltem, vittem orvoshoz és rehabilitáltam lelkileg a boldog gazdisodás reményében, miközben fantasztikus szakemberektől - állatvédőktől, állatorvosoktól, fizioterapeutáktól szerezhettem felbecsülhetetlen értékű tudást, amit maguk a védenceink egészítettek ki, azzal hogy szép fokozatosan engedtek belépni az ő titokzatos világukba.